Nem csak csapdákba és zsákutcákba sodródhatunk, de lecsúszhatunk a gödör fenekére is. Az pedig többnyire szenvedésteli hely. A lelki fájdalmaknak van olyan szintje, ami bénítólag hat sorsfeladataink teljesítésekor... Lelki egészségünkkel bíbelődni nem luxus. Legtöbben „térkép és iránytű nélkül” bolyonganak életük „sűrűjében”. Így aztán van úgy, hogy bizonyos lelki sérülések miatt elakadnak, nem haladnak – körbe-körbe járnak. Ilyenkor jó lenne tudni, merre van a kiút.
Sors-pszichológia az ilyen „eltévedt” vagy csapdába esett sorstársakon kíván segíteni. Sokan hiszik úgy, hogy ami „elrendeltetett”, annak úgy is kell lenni, nincs menekvés... A jó hír az, hogy tényleg létezik a szabad akarat, és igenis az ember változhat, és változtathat az életén.
Sokan azt sem tudják, „hol áll a fejük”, hogy honnan – hová kellene eljutniuk ahhoz, hogy „előre haladjanak”.
Már az elején is több kérdést meg kell válaszolnunk:
- meghatározni, hogy hol állunk. Mely tudatszinten tartunk éppen. Fejlődésben vagyunk-e, vagy a látszat ellenére is, csúszunk lefelé
- Ahol éppen tartunk, ott milyen az élet? Kik itt a „játszótársaink”? Ők természetszerűen hogyan „működnek”? Törvényszerű az a szenvedés, amit okoznak?
- Mik itt a lehetőségeink, és korlátaink?
- Magunknak okoztuk a bajt, vagy mások miatt ül rajtunk „átok”?
- Milyen erőforrásokra számíthatunk? Miből van kevés, miből van elegendő?
- Magunk is megbirkózhatunk a bajainkkal, vagy segítség nélkül nem megy?
A sors-lélektan úgy tartja, hogy hajlamaink, neveltetésünk, a kultúrális hatások, példaképek és sok más tényező hatására fölépítünk bizonyos szerepeket, amelyekhez bevonzzuk a játszótársakat. Részeseivé válunk jellegzetes „élet-játszmáknak”. Megjelennek bizonyos „sorskönyvi átkok”, sorscsapások, esetleg betegségek, és létrehozunk egy „forgatókönyvet”, amitől aztán nem nagyon tér el „Életünk filmje”... Kivéve, ha mindezeknek tudatára ébredünk, és át nem írjuk az egészet.
A sorsépítés kicsit olyan, mint a házépítés. Az alapokkal kell kezdeni. Sokan vannak, akik még a „gödörnél” tartanak, vagy visszatértek ide. Az is lehet, hogy „tűzoltással” kell kezdeni, mert ég a ház.
Javaslatom az, ha Jósorsot akarunk magunknak, masszív alapokra építkezzünk. Ha tornyokat raknánk rozoga alapokra, az lenne a „Légvár”.
Építőköveinket a pszichológia, és a sorslélektan „anyagraktárából” vételezzük. Ha ügyesen, és nemes alázattal tesszük a dolgunkat, akkor a Nagy Sorsépítő Mester is megtámogatja erőfeszítéseinket.